Nemrégen tudtuk meg 2015 legjobb szlovákiai kosarasainak a nevét. Az 1971 óta létező ankétban (1991–93-ban, 2004-ben és 2006-ban elmaradt) 1981-ben Renert Beáta volt a női győztes. Róla olvashatnak az alábbiakban.

 

Két megálló Somorján, legszebb évek a Slovanban

Dunaszerdahelyen született, Somorján kezdett kosarazni, a pozsonyi Slovanban érett nagy játékossá Renertné Csicsay Beáta. Válogatott lett, 1981-ben az év kosarasa volt Szlovákiában. Ausztriában folytatta, majd újra visszatért Pozsonyba, s közben Somorján is megfordult, immár másodszor. A hetvenes évek nagy kosarasígérete volt.

Somorjai megállói közül az első mindössze három hétig tartott. Tizenévesen vitték a múlt század hetvenes éveinek második felében a második ligás női csapatba. Öregíteni kellett, hogy játszhasson, de nem sokáig öltötte magára a somorjaiak mezét. Elég volt egyszer edzőmeccset játszani a pozsonyi Slovannal, melyen vagy negyven pontot szórt a fővárosiak kosarába. Rögtön elcsalták Pozsonyba. Nagy ászok játszottak akkoriban a kékeknél, fokozatosan ő is közéjük ékelődött. Pályafutása legszebb és leghosszabb időszakát töltötte a Slovanban. Közben a válogatottban is bemutatkozott. Ötvenszer kosarazott a csehszlovák címeres mezben.

Pályafutása második felében, amikor már tizennyolcadik éve játszott az élvonalban, egészen pontosan az 1994/95-ös bajnoki évadban tért újra vissza Somorjára, ezúttal a pozsonyi Sporiteľňából. A szíve a Csallóközbe húzta. A többnyire fiatalokból álló csapatban ő volt az egyetlen profi játékos. Lejárt edzésekre, vagy Pozsonyban készült. Azt mondta akkor, öröm Somorján kosarazni a hozzáértő nézők előtt.

Sikerei közül a Slovannal szerzett bajnoki ezüstéremre a legbüszkébb. Igazi tétmérkőzést ugyan nem játszott a válogatottban, de maradandó élménye volt, hogy tizennyolc évesen kijutott az olimpiai selejtezőtornára, juniorként pedig tagja volt az Eb-bronzérmes csehszlovák csapatnak.

Húszévesen szülte fiát, Romant, az utóbbi években már Nelli unokája a mindene. Edzősködik Pozsonyban, néha nagymamaként még játszik is, húsz éve rendszeresen átjár Ausztriába, ahol szintén van csapata. Nagymamaként sem tud elszakadni a kosárlabdától. Egy életre szóló nyomot hagyott benne a kezdet, amikor mindennemű családbeli sportolói háttér nélkül egyszer tornatanára besorolta az iskola csapatába. És még az sem zavarta meg, hogy az első edzésen az egyes számú kapusmezbe öltöztették, meg legelőször a saját kosarába talált be. Ezután már máshol is felfigyeltek rá, a Slovannak dobott negyven pont pedig egyenesen a fővárosba repítette.

 

J. Mészáros Károly