Ezernél jóval több góljával rengetegszer lázba hozta a csallóközi focirajongókat. Csiba Alfréd, akit mindenki csak Frédinek hív, és az újságírók fénykorában elneveztek bősi Császárnak, csendes nyugdíjas éveit éli Bősön. Hatvanhét évesen mondja: „Jobb lassan megöregedni, mint gyorsan meghalni”. Figyeli unokái sportolását, s közben emlékezik a dicső focimúltjára. Három felejthetetlen büntetőjéről olvashat a Sztorik, történetek, esetek rovatban.
Nagyon sok tizenegyes, három emlékezetes
Csiba Alfréd maga idézi fel felejthetetlen tizenegyeseit. „Pályafutásom során nagyon sok büntetőt rúgtam, és az egyik kezemen megszámolhatom sikertelen kísérleteimet. Három olyan büntetőre emlékszem, amelyeket amíg élek nem felejtek el.
Az elsőt emlékezetes kupatalálkozón – még Bős színeiben – lőttem Léva ellen. A továbbjutást büntetőrúgások döntötték el, 4:4-es állásnál a lévai játékos hibázott, és én következtem. A felezővonalról indultam el, még egyszer igazítottam a labdán, és a kapusnak mutatva a jobb felső sarokba vágtam a labdát. Háromezer néző ünnepelt, s akkor én voltam a legboldogabb ember a világon.
A másodikra a Nagylég elleni döntőn került sor, ahol a bajnoki cím volt a tét, és én hibáztam. Őszintén bevallom, hogy nem fölényeskedtem, nem flegmáskodtam, eszemben sem volt Panenka büntetője, s magamnak sem tudom megmagyarázni, hogy mi történt velem és társaimmal, hogy öt büntetőből csupán egyet értékesítettünk. Ennyi év távlatából szeretnék magam és sorstársaim nevében is bocsánatot kérni a bakai szurkolóktól, akiknek oly nagy csalódást okoztunk!
A harmadikra a bősi pályán került sor a járási döntőben, Bodak ellen, ahol ismét büntetőrúgások döntötték el a bajnoki cím sorsát, ismét 4:4-es állásnál én következtem – ha belövöm, bajnokok vagyunk. Amikor odaértem a labdához – szokásomhoz híven még egyet igazítottam rajta – és azt mondtam a bodakiak kapusának: Labdástól beba... a kapuba! Elemi erővel lőttem a labdát a léc alá, a kapus nem is reagált rá, akkor is enyém volt a világ. Hát ennyit a büntetőkről az utókor számára.”
(Részlet a Plavy Dezső, Sárkány Imre: Hetvenéves a bakai labdarúgás című könyvből, amelyről a Sportkönyveink rovatban is olvashatnak)
(Csiba Alfréd, mindenki Frédije, az újságírók bősi Császára a XX. század hetvenes, nyolcvanas éveiben futballozott. A bősi diákcsapatból a pozsonyi Interbe került, ahol tagja volt a kétszeres csehszlovák bajnok együttesnek. De nem lépett a nagy fociba, visszakerült Bősre, ahol már fiatalon ontotta a gólokat. Pályafutása során jóval túlszárnyalta az ezres gólhatárt. Játszott Bakán, s kétszer a DAC-ban is megfordult. 2015 nyarán is Bősön él, 67 évesen unokái sportolását figyeli, és időnként feleleveníti labdarúgói múltját. Van mire emlékeznie...)