Hogyan született a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnoksága?
J. Mészáros Károly
Hányan hordozhattak a fejükben hasonló ötletet? De csak hordozgatták, nem érezték magukat annyira bátornak, hogy előrukkoljanak vele, hozzálássanak megvalósításához.
Ipolyságon tavaly ősszel ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját a magyar gimnázium. A születésnapi találkozón merült fel az ötlet, jó lenne a sport kapcsolatteremtő szálain keresztül beindítani a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnokságát. Igaz, a pontos elnevezés már később, a januári egyeztető megbeszélésen született, ám a kezdeményezés lényegén ez mitsem változtat.
– Voltaképpen az alapgondolat sem a miénk – szerénykedik Révész Ferenc igazgató-helyettes és testnevelő tanár, aki egy személyben tartja kezében a sportviadal irányítását. – Emlékszem, a 70-es években már létezett az iskolák között hasonló versengés, de az évtized végén az akkori rendszer leállíttatta. Ősszel levélben fordultunk valamennyi szlovákiai magyar gimnáziumhoz, közölve benne szándékunkat. Jöttek is a válaszok, ki telefonon, ki írásban reagált. Kedvező visszhangra talált a bajnokság meghirdetése.
Január 12-én Ipolyságon találkoztak az érdeklődő iskolák képviselői. Feladatuk a versenyszabályzat és a lebonyolítás véglegesítése volt. Erre az évre öt sportágat (röplabda, kézilabda, kosárlabda, atlétika, kispályás foci – 4+1) választottak. A résztvevőket négy régióban sorolták – kelet: Kassa, Királyhelmec, Szepsi, Nagykapos; közép: Rozsnyó, Tornalja, Rimszombat, Fülek; nyugat I: Ipolyság, Zselíz, Párkány, Komárom, Érsekújvár; nyugat II: Pozsony, Galánta, Szenc, Somorja, Dunaszerdahely, Nagymegyer. Hogy végül is pontosan hány gimnázium kapcsolódik be a bajnokságba, az a következő hetekben válik ismertté.
– Az idén mi vállaltuk a döntők szervezését, s a velük járó kiadásokat – részletezi a helyzetet Révész Ferenc. – Sportáganként a négy legjobb csapat jut el hozzánk, miután az indulók a régiókon belül külön versenyen döntik el a továbbjutás sorsát. Atlétikában egyéni számok is lesznek; futásban (100 m, 1500 m – fiúk, 800 m – lányok, 4x100 m váltó), magasugrásban, távolugrásban és súlylökésben állnak rajthoz mind a fiák, mind a lányok. Megállapodtunk abban, hogy mindössze a magyar osztályokba járó gimnazisták versenyezhetnek. Nincsenek korcsoportok, s egyéb megkötések sem, sőt a leérettségizettek is csatasorba állhatnak. Röplabdában március, kézilabdában április végére, atlétikában június második hetére tervezzük a döntőt. A többi a következő tanévre marad: a kispályás foci október derekára és a kosárlabda december elejére. Csupán annyi a kérésünk, hogy legalább egy héttel előtte megismerhessük a résztvevőket.
Ipolyságon remélik, nem csak fellángolás az egész, hanem hagyományteremtő próbálkozás is, amelynek még sokáig lesz folytatása.
– Számos gimnáziummal nincs kapcsolatunk, egyszerűen nem ismerjük egymást. Most itt az alkalom a közeledésre, diákok és pedagógusok között egyaránt – tapint szándékuk lényegére Tenczel István igazgató.
De vajon milyen az ipolysági bölcső sportélete? Kik és hol készülhetnek fel az iskola által meghirdetett országos bajnokságra?
– Ősszesen kétszázharmincnyolc diákunk van, évfolyamonként két-két osztályban – szólal meg ismét Révész Ferenc. – Közös épületben vagyunk a szlovák gimnáziummal, tornatermünket is együtt használjuk, ami körülhatárolja lehetőségeinket. Növendékeink 75 százaléka a környező falvakból jár be, mégis van igény a testmozgás iránt, bejönnek reggel hétre, és gyakran még pénteken este hatkor sem tudom egykönnyen befejezni velük. Hetente kétszer röplabdázunk és kosárlabdázunk. A sportkör keretében. Volt növendékeink közül minden évben valaki végez a testnevelésen, most is hárman készülnek a felvételire…
Révész Ferenc élete összefonódott a sporttal. Az egykori tízpróbázó, aki serdülő szlovákiai bajnok volt diszkoszvetésben, tősgyökeres ipolysági. Hetvenkettőben került a gimnáziumba, közben kétszer is a helyi futballcsapat kispadjára ült. És még ki tudja, mi mindent szervezett, testnevelőként, sportbarátként. Ezek után nem is csoda, hogy a kezébe futnak össze a születő gimibajnokság szálai.
– Hetente tizenkét plusz órát töltök a tornateremben. Iskolánkban legtöbbet a röplabdával foglalkozunk, ugyanakkor jó focicsapatunk van. Mindkét sportágban évente mi rendezzük a járási bajnokságot. Szeptember utolsó hetében a labdarúgó Ipoly Kupa házigazdái vagyunk. Már 22 éve. Hét esztendeje meg rendre kiállunk a város ellen a 24 órás futballban. Huszonötödikén lesz a következő maratoni csata. Szóval nálunk van sportolási lehetőség, havonta legalább egy verseny akad.
Aztán bepillantunk a világos és tágas tornaterembe, ahol éppen a harmadikosok kosaraznak, megállunk az erősítőteremben, ahol a lányok a végződő tornaóra légzőgyakorlatainál tartanak. Eredetileg kazánháznak épült, de mivel máshonnal kapják a meleget, így berendezték maguknak. Persze a szülők és a diákok közreműködésével, Így született az udvaron elkészült aszfaltpálya is. Itt meg a közeli futballstadionban zajlanak majd a gimibajnokság döntői. A legelső közel két hónap múlva.
(Megjelent 1994. február 9., Új Szó)
Révész--Kovács koordinátorváltás
J. Mészáros Károly
Galántáról érkezett a megnyugtató válasz. Decembertől Kovács Péter, a Kodály Zoltán Gimnázium testnevelő tanára vette át a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnokságának irányítását, koordinátori szerepkörét. Ezzel elhárult annak a veszélye, hogy megszűnjön a középiskolások egyetlen hazai magyar bajnoksága. Révész Ferenc ötletadó, alapító, eddigi koordinátor, miután kiszorult a gimnáziumban oktató tanárok köréből, novemberben lapunk hasábjain szólította meg az egy híján húsz alkalommal kiírt bajnokság leggyakoribb résztvevőit. Arra kérte őket, még egyszer gondolják végig, miként tudnák kivenni részüket a versenyszervezésből, koordinálásából.
„November végéig nem érkezett visszajelzés. Mindössze annyit történt, hogy találkoztam a dunaszerdahelyi sportgimnázium két tanárával, akik Ipolyságon jártak. Előjött a gimibajnokság sorsa is – eleveníti fel az előzményeket Révész Ferenc. – Mivel nem mutatkozott más megoldás, megegyeztünk abban, hogy január végén a sportgimi megrendezné a teremfocitornát, én pedig később Ipolyságon a hagyományos röplabdatornát, és Dunaszerdahelyről felkérném valamelyik további iskolát, rendezze meg a kosárlabdát, esetleg a kézilabdát. Továbbra is én koordinálnám a bajnokságot. Ebben maradtunk, de néhány nappal később jött a meglepetés. Felhívott Marsall János, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium igazgatója, és közölte velem, hogy egyik testnevelő tanáruk, Kovács Péter elvállalná a koordinátori munkát. Olvasták a felhívásomat, megbeszélték, szeretnék átvenni tőlem a váltóbotot, ha úgy gondolom. Nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy egy erős magyar gimnázium érdeklődik a bajnokság iránt. A lényeg, hogy ne szakadjon meg a sorozat, s legyen 20. kiírása is. Galántán tudják, mi vár rájuk, hiszen Marsall János testnevelő tanárként ott volt a bajnokság indulásakor. Félórás telefonbeszélgetésünk után voltaképpen megtörtént a koordinátorváltás. A 27 iskolát tartalmazó jegyzéket elküldtem utódomnak, s bármire lesz szükségük, segítek a galántaiaknak.”
Azóta a magyar gimnáziumok címjegyzéke már megérkezett a mátyusföldi városba. Marsall János, a Kodály-gimnázium igazgatója két okot hoz fel arra, hogy miért vállalták el a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnokságát. „Az első az, hogy ne szűnjön meg, mert kellenek olyan pontok, ahol mi, magyarok találkozunk. Ez is egy alkalmat kínál az együttlétre. Ugyanakkor nálunk jók a feltételek, hiszen van uszodánk, atlétikai pályánk, két tornatermünk, tehát adott a lehetőség a sportolásra” – mondta lapunknak az igazgató, aki megerősítette, hogy Kovács Péter vezeti a bajnokságot, és ő segíteni fogja a munkáját. Aki emlékszik a kezdetekre, tudja, hogy Ipolyságon is Tenczel István igazgató pártfogásával indult a bajnokság.
Kovács Péter tizenkét éve testnevelő tanár a galántai gimnáziumban. „A két évtizedes tradíciót szeretném folytatni – utalt a jelképes váltás után a folytonosság megőrzésére az új koordinátor. – Teljes adatbázist szeretnék kiépíteni, itt arra is gondolok, hogy közvetlen kapcsolatom legyen a gimnáziumok összes testnevelő tanárával. Január első felében levélben megszólítom az érintett iskolákat. Összehoznék egy szakmai napot is, amelyre az első körben akár minden testnevelőt meghívnánk. Pontos stratégiánk még nincs, de tudom, hogy az igazgatónk mellett kollégáim, Kiss Ervin és Takács György is segítenek törekvéseimben. Úgy érzem, új kihívásokra van szükség, végiggondolunk mindent, s a következő évben belevágunk. Iskolánkban sokrétű sporttevékenység folyik, hetente az előírtnál eggyel több testnevelésórájuk van diákjainknak, tehát saját tapasztalatainkból is meríthetünk a gimibajnokság folytatásához.”
Hát ezért megnyugtató a Galántáról érkezett válasz.
(Megjelent: 2013. december 31., Új Szó)