A magyarországi sportsikereket látók és élvezők közül sokan hajlamosak elhinni, hogy körünkben, a szlovákiai magyarok között nincs igazi sportélet, alig akad valaki, akire büszkék lehetünk az élsportolók közül. Hogyan is van ez? Milyen sportélete volt a Csehszlovákia, majd Szlovákia határain belül élő magyaroknak, s hova jutottunk napjainkig?
Van válasz a felvetett kérdésekre, de rögtön hozzátehetjük, fehér foltok is akadnak, átfogóan feldolgozott időszakok is hiányoznak százéves sportmúltunk feltérképezéséből.
Csehszlovákia keletkezésekor, 1918-ban sokat örököltünk a 19. század végi nagy sportfeltörési törekvésekből, abból, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia magyar területén élők ott voltak az újkori olimpiák születésénél, s ez a sportélet szervezettségében is megmutatkozott. A két világháború között „kisebbségi életünk folyamán csak a sportban valósult meg a kisebbségi önrendelkezés” – áll Turczel Lajos Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918–38 című tényfeltáró kötetében. Nemzeti alapon szervezett sportélet alakult ki, egyenrangú sportszövetségekkel. Létrejött a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség, melynek tíz év alatt 200 sportegyesület és 12 ezer nyilvántartott tagja volt. Több önálló sportszövetség is tevékenykedett, virágzó sportélet alakult ki.
A II. világháború után ez megszakadt, az új társadalmi berendezkedés már nem tette lehetővé a nemzeti alapon történő sportolást. Az itteni magyarok ekkortól már csak a (cseh)szlovákiai szövetségek égisze alatt versenyezhettek, s megfelelő felkészültséggel kijuthattak a nemzetközi porondra is. Ez máig így van. Azzal a különbséggel, hogy a világszerte beindult honosítási törekvésekbe az itteni magyarok is bekapcsolódhatnak. És időnként be is kapcsolódnak.
A II. világháború utáni időszak sporttörténetével nemigen foglalkozunk, inkább csak egyesületek, helyi jelenségek szintjén feltérképezett, de ez sem teljesen. J. Mészáros Károly az 1948–1963-as évekről a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának Magyarok a sztálinista Csehszlovákiában 1948--1963 című kiadványába készített összefoglalót. Aztán következik olyan két és fél évtized, 1964-től 1989-ig, amellyel eddigi ismereteink szerint senki nem foglalkozott, csak legfőbb alakjait emlegette annak idején a korabeli sajtó. A Fórum Társadalomkutató Intézet jóvoltából kötetben jelent meg az 1989–2004-es évek sportéletének rövid története, együtt a szlovákiai magyarság életének átfogó jelentésével. Ezt is J. Mészáros Károly írta. Időközben azonban másra is vállalkozott: 1999-től a szlovákiai magyar sportolók krónikása, vagyis azóta lépésről lépésre bejegyzés örökíti meg sportolóink tetteit a versenypályákon. Kiadványban még nem jelent meg, de a 2013-tól készült bejegyzések elérhetők a www.szlomasport.sk portál Krónikájában, amely rendszeresen frissül.
Igazi tükre ez a szlovákiai magyar sportéletnek, amely Dunaszerdahelytől Nagykaposig rengeteg szálon bontakozik ki. Kiolvasható belőle, hogy egy ideje már alig akad itteni magyar játékos a DAC focicsapatában, de a szlovák élvonalban is csak elvétve van belőlük, de van sokféle karatéka, futó, küzdősportokban és másban tevékeny sportember közöttünk. Az elmúlt évtizedek trendjei a sportágválasztásban is átíródnak. De ez már egy más történet...
J. Mészáros Károly
(Elhangzott 2019. július 5-én a Pátria rádióban a szerző új sorozatának felvezetőjeként)