Egyes források szerint (rimavskasobota.sk, Wikipédia) 1908 óta futballoznak Rimaszombatban. Hacsi Attila Legenda a legendákról című könyvében ez áll: „Az írásos – minden bizonnyal megdönthetetlen bizonyítékok alapján – a városban az első futballbemutatót 1910. június 18-án egy év végi tornavizsga keretében tartották a protestáns gimnázium tornacsarnoka mögötti játéktéren.” A szerző a Gömöri Újság egyik számából merített. Bármikortól is futballoznak a gömöri városban, szervezetten 1913 óta teszik. Tíz fejezet közel 109 év történéseiből.
1) Az RGTC, a RAC és a REPOS megjelenése
Szigeti Benedek Gyula, Budapestről Rimaszombatba költözött tornatanár érdeme volt az első mérkőzés megszervezése, RGTC néven iskolai sportegyesületet is alapított, s akkori források szerint gimnazistái a folytatásban is játszottak találkozókat, egyszer Ózd legjobbjaival is. 1913 áttörést hozott a helyi futball fejlődésében, mégpedig azért, mert a város első sportegyesületének fiataljai március 9-én RAC néven megalakították a Rimaszombati Atlétikai Club Football Szakosztályát. Ez a klub az I. világháború alatt megszűnt. 1919-ben a nagy múltú Rimaszombati Polgári Olvasókör vette védőszárnyai alá a labdarúgókat, és REPOS néven megalakította futballszakosztályát. Közel két évtizeden keresztül a sportág zászlóvivője volt a gömöri városban.
2) REME, Törekvés, Slovan...
1920 tavaszán megjelenik a konkurencia a Rimaszombati Munkás Egyetértés Sportegyesülete megalakulásával, később REME lett a neve. Csak a szakszervezeti tagok lehettek a tagjai. Ebben az évben megindult a bajnokság is, de a rimaszombati csapatok csak barátságos meccseket játszottak. Előbb a REME, majd a következő évadban a REPOS is belépett a pontvadászatba. Egy évvel később a REME rövid ideig SNAHA (Törekvés) néven szerepelt. 1922-ban új sportegyesület alakult, Slovan néven. Főként szlovák és cseh nemzetiségű fiatalok alkották, akik Csehszlovákia létrehozása után odatelepült katonák, határőrök, legionáriusok voltak. 1938 után hat évet játszott a REME a Magyar Nemzeti Bajnokságban.
3) A II. világháború után
Még folytak a harcok, amikor a Národny Front nevű szlovák hetilap sportgyűlésre csalogatta az embereket. Az összejövetelen a szlovákok és magyarok számára is egyformán elfogadhatónak tűnt az SK Rimavská Sobota csapatnév. Utána a területi és az országos divízióban is szerepelt a rimaszombati gárda, újabb névváltozások és fúziók sem kerülték el a klubot, volt a gömöri városban kerületi bajnokság – nemegyszer, II. Szlovák Nemzeti Liga, országos II. liga, mígnem elérkezett a csúcs, az élvonal.
4) Négy évad az élvonalban
1995-ben a gömöri gárda magabiztosan felkerült az országos II. ligába, melyet a következő évadban megnyert, és a szlovák élvonalban folytathatta. A Tauris és a magántőke megjelenése repítette felfelé a rimaszombati futballt. Először (1996/97) a 12., a következőben évadban (1997/98) a 6. helyen végzett a csapat, ám az 1998/99-es kiírás után kiesett a legjobbak mezőnyéből. A három év alatt összesem 90 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt a rimaszombati alakulat: 28-at megnyert, 18-szor döntetlenezett, és 44-szer kikapott. 2004-ben a gömöri gárda ismét a II. liga élén végzett, de csak egy évadot töltött a legjobbak között. Azóta a II. vagy a III. vonalban találjuk.
5) Tauris–Sampdoria 1:0
1998 júliusában a Tauris kilépett a nemzetközi porondra, és az Intertotó-kupa 2. fordulójában a híres genovai csapattal, a Sampdoriával találkozott. A rimaszombati visszavágón a lelátón hivatalosan 6223 néző tolongott, de a városban arról beszéltek, hogy nyolc-tízezer ember is lehetett a nézőtéren. Annyi biztos, telt ház volt. Végül a genovai 0:2 után a hazai szurkolók 1:0-s rimaszombati győzelemnek tapsolhattak. Csarnakovics Györgynek, a gömöriek akkori másodedzőjének meccs előtti jóslata szerint már a harmadik percben megszerzik a vezetést a hazaiak. Ez meg is történt, miután Orabince talált a vendégek kapujába. Az elképzelés második fele – mármint hogy a hajrában újabb rimaszombati gól születik – elmaradt, s az olasz csapat összesítésben kiharcolta a továbbjutást. Edzője, Luciano Spaletti azonban nem felejtette el hozzáfűzni, hogy nem volt egyszerű túljutni a rimaszombatiakon: „Azt hittük, hogy könnyű meccs lesz. A gyors gól után gyorsan rádöbbentünk, hogy sokkal nehezebb a dolgunk. Több helyzetünk volt ugyan, mint otthon, de Lukáč a kapuban nagyszerű teljesítményt nyújtott. Meg kell dicsérnem a rimaszombatiakat azért, milyen szervezetten játszottak” – idézte szavait az Új Szó. Rimaszombatban azóta is örömteli élmény a kupamérkőzés felelevenítése.
6) Fúzió a tornaljai klubbal
2004-ben, amikor a rimaszombati csapat visszakerült az élvonalba, az FC fuzionált a tornaljai klubbal. Marián Hronec akkori klubelnök indoklása: „Már régóta gondolkodtunk egy fiókcsapat létrehozásán, s végül a IV. ligában szereplő tornaljaiakkal tudtunk megegyezni A két klub összekapcsolódása akkor is végbement volna, ha nem kerülünk fel az élvonalba... Ez a lépés mindkét fél számára kedvező. Azok a rimaszombati játékosok, akik szombaton nem jutnak szóhoz az első ligában, vasárnap pályára léphetnek Tornalján, s így nem esnek ki a mérkőzések ritmusából. A tornaljaiak pedig így minden héten öt-hat tapasztalt, jó játékost kaphatnak, s ezáltal akár a III. liga is elérhetővé válik számukra” – nyilatkozta az Új Szónak.
7) Kilenc gól a bacsfaiak hálójában
2006 májusának végén megdőlt a tízéves rimaszombati gólcsúcs, a rozsnyóiak elleni 8:0 helyébe a bacsfaiak elleni 9:0 lépett. Így végződött ugyanis a két csapat II. ligás mérkőzése, amelynek eredménye a második vonal rekordgyőzelmeinek listáját is átírta. A bacsfai Alberték számára külön pikantériája volt a bajnokinak: Albert Gyula a bacsfaiak alelnöke volt, míg fia, Tamás a gömöriek hátvédsorában futballozott. Nem próbálta-e az alelnök a családi csatornákat kihasználva elintézni, hogy tisztességes vereséggel távozzon gárdája? „Épp ellenkezőleg! Azt mondta, még nem nyertek élcsapat otthonában, hát majd ellenünk megmutatják. Bezzeg én tudtam, hogy berámolunk nekik egy csomó gólt – mondta nevetve az Új Szónak a hátvéd, aki társaival együtt elképzelni sem tudott volna jobb szezonzárót. – Biztos, hogy legalább egy hétig ezzel fogom cukkolni édesapámat. Mit egy hétig, egész évben!”
8) Piszár tizenhét találata
Piszár József, a gömöri klub gyakori gólkirálya (Forrás: Šport, szlomasport-repró)
Amikor a 2005/2006-os évadban újra második vonalban találta magát a rimaszombati csapat, produkált egy káprázatos tavaszt, de végeredményben ez csak a hatodik helyre megszerzésére volt elegendő, mert volt előtte egy ősz is az aranyosmaróti együttes rimaszombati vendégszereplésével, amely atrocitásba torkollt, s még rimaszombati pontlevonás is lett belőle. Piszár József 17 bajnoki góljából azonban nem lehetett egyet se levonni. „A játékosok összeszoktak, Piszár Józsi pedig úgy irányított a pályán, mint fénykorában – gólt rúgott, gólpasszt adott, ha kellett, akár védekezett, s ha nagyon muszáj volt, akkor fejelt is, pedig azt, legalábbis a megfigyelésekkel alátámasztott lelátói anekdoták szerint nagyon nem szeret” – értékelt kedvenc csapatáról az Új Szóban Bőd Titanilla.
9) A 100 év megünneplése
2013. szeptember 28-án a szenciek rimaszombati bajnoki vendégjátékának napján ünnepelték a helyi futball százéves évfordulóját. Száznegyven volt játékost, sportvezetőt hívtak meg az ünnepségre, minden időszakot képviselve. Eredetileg meccsre is gondoltak, de mégsem lett belőle semmi, mert idény közben bonyolult lett volna megszervezni. A bajnoki szünetében tíz egykori játékost, edzőt, sportvezetőt díjaztak. Emlékszobrocskát és köszönő levelet kapott: Michal Štovčík, Ivan Pavlovič, Vaš Ferenc, Ladislav Sedmák, Aladár Pápišta, Tibor Mattyašovský, Vojtech Vaszily, Szántó István, Piszár József és Rudolf Michálek. Már előtte díszebéden vett részt egy ennél bővebb vendégkoszorú.
10) A III. ligás jelen
Roppant gyengén kezdte a 2021/2022-es évad őszi idényét a gömöri gárda a közép-szlovákiai III. ligában. Kilenc forduló után szerezte meg első pontját, mégpedig a losonciak elleni régióderbin (2:2), két fordulóval később pedig az első győzelmét (1:0 a Žarnovica ellen). Tavasszal fordult a kocka, hiszen négy győzelemmel nyitott a gömöri csapat, majd a legutóbbi fordulóban becsúszott egy hazai 1:3-as vereség a listavezető alsókubíniaktól. Mindent együttvéve 20 forduló után a 11. helyen tanyázik a rimaszombati együttes ijesztő 17:43-as gólaránnyal, amit hat győzelmének, két döntetlenjének és tizenkét vereségének köszönhet. És ha nem jön a négy tavaszi siker, akkor most a táblázat végén kullogna a gömöri alakulat, fej-fej mellett a sereghajtó Čadcával.
Hol vannak már az élvonalbeli évek? A Sampdía-verés? A nagyszombatiak bajnoki címtől való megfosztása? Szép emlékek maradtak a közel 109 éves futballmúltból.
(Forrás: Hacsi Attila: Legendák a legendákról, Turczel Lajos: Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918–38, Új Szó, www.szlomasport.sk)