/, Sportrajongó/Miniszternek is dedikáltam a könyvemet

Miniszternek is dedikáltam a könyvemet

Az önbecsülés minden találkozó fokmérője. Leegyszerűsítve arról szól, hogy mit adunk ki magunkból, és mit szippantunk be másokból. Számomra is ilyen volt 2018, június 29-én a somorjai Forgács Oszkár Vívóteremben eltöltött három óra. Leleplezték a sportág csallóközi fellegvárának névtábláját, és utána már a könyvemre és rám terelődött a szó.
Közben A somorjai pengeforgatás évtizedei című magyar és szlovák nyelven megjelent kiadványomat lapozgatták, olvasgatták a jelenlevők, többnyire egykori és jelenlegi tőrözők, a klubhoz valamilyen módon kötődő emberek. Forgách Erika kérdéseire válaszolgattam, hogy visszaadjak valamit abból a világból, melyet megörökítettem, s melyet a hallgatóság java része a maga szemszögéből, emlékeiből építkezve élt át. Ilyenkor nem minden jut az ember eszébe, legtöbbször az az érzése támad utána, hogy csak egy cseppet sikerült visszaadnia a tengerből. Most is ilyen érzelmek kavarogtak bennem, még másnap is.
A cseppbe belefért és újra leírom, mert ez így igaz. Forgách Krisztián klubelnök türelme és kitartása, Nagy József vezetőedző hozzáállása nélkül aligha születhetett volna meg a klub nevemmel fémjelzett kiadványa. Amit a bemutatón nem mondtam el, mert nem jutott éppen az eszembe, azt most hozzáteszem. Engem akkor kért fel a somorjai vívás két kulcsfigurája a könyv megírására, amikor már ötven éves elmúlt a klub. Nem szabtak határidőt, de abban mindnyájan reménykedtünk, hogy az 55. évfordulóra elkészülünk vele. Hát nem készültünk el, mert a könyvkiadás hosszú csörte, pontosabban többcsörtés csapatmérkőzés, mert nem csak a szöveg megírásáról szól, gazdag adattárának összerakásáról, nyomdai előkészítéséről is. Az 1962-ben életre hívott sportág könyvbe gyűjtött somorjai változata 2018 júniusára látott napvilágot. Egyetlen szabály érvényesült, melyet Forgách Krisztián mondott ki még jó előre: Akkor tűzzük ki a névadó és a könyvbemutató időpontját, ha kezében lesz a kész kiadvány. Ez így is történt.
Remélem, azóta már sokan magukra találtak a könyvben. Egy cseppet sem sajnálva, hogy belekerültek. Mert ők is a somorjai vívótenger erősebb vagy kevésbé feltűnő áramlatából valók. Akiknek hiányérzetük támad, azt üzenem nekik, hogy minden pótolható. 2016 őszén lezárt kéziratom csak a könyvben zárult le, tovább bővíthető, gazdagítható, van mire építeni.
Egy további csepp a tengerből, egyfajta adalék, ami csak a könyvben található érmesek listájából következtethető ki. 1998-ban nem volt bajnoka az egyébként rendre bajnoki aranyérmet gyűjtő somorjai tőrözőknek a fiatalabb diáklányok (U13) korosztályában. Ennek az az oka, hogy lányom, Mészáros (jelenleg Rigó) Magdolna elorozta előlük a bajnoki címet. Akkoriban másfél évet edzett Somorján. Pozsonyiak vagyunk, így lányom a Slávia UK-ban tanult meg vívni, de mikor a fővárosi klubban a tőr fegyvernem folytatása kevésbé kínált fejlődési lehetőséget, átmentünk Somorjára edzeni. Közel két évig tartott ez az időszak, amikor az ottani gyakorlásoknak is köszönhetően Magdika felért az országos csúcsra. Somorjai közreműködéssel szerzett aranyat a Slávia UK-nak, majd a következő évben még egy bronzot is. Nem egyedi példa ez a csallóközi város fővárosba jutott vívói között, de a miénk mégis sajátos: Pozsonyból jártunk Somorjára... Még ilyen nagyvonalúság is belefért a város vívótörténetébe. Lányom – akárcsak az ő és jómagam teljes családja – a könyvbemutatón is ott volt, és azóta lapozza, szorgalmasan olvassa apja első önálló kötetét.
A beszélgetést dedikálás követte. Hosszan kígyózó sorban közeledtek felém az emberek. Ismerősök és új arcok. Egykori bajnokok, szülők, mostani vívógyerekek... Hálás vagyok mindenkinek, hogy odajött az aláírásért, mindenkinek örömmel és szeretettel tettem bejegyzést az ő példányába. Miniszter is volt a sorban. Érsek Árpád Somorja első minisztere, aki országunkban jelenleg a közlekedést és az építőipart irányítja. Ő is benne van a könyvben, egy külön fejezetben, minthogy egykor Somorján kezdett vívni, ő volt a klub első ifjúsági csehszlovák bajnoka 1975-ban, majd Pozsonyban, a Slávia UK-ban rakott vívófészket, főleg a párbajtőrözőknek, s nevelt fiából, Attilából junior Európa-bajnokot. Örülök, hogy szakított időt összejövetelünkre, s neki is dedikálhattam a könyvemet, amely róla és a somorjai vívóvilág többi szereplőjéről állít emléket az utókornak.

J. Mészáros Károly

2018-08-05T23:17:10+00:00 2018.07.10.|Kategória: Címlap, Sportrajongó|Sportág: |