/, Sportmúlt/Méhes Tibor emlékére

Méhes Tibor emlékére

2017. február 16-án a csécsénypatonyi temetőben helyezték örök nyugalomra Méhes Tibort. Ötvennyolc évesen súlyos betegségben hunyt el a dunaszerdahelyi női kézilabda egyik meghatározó alakja, a triatlon csallóközi meghonosítója. Rá emlékezünk.

 

A hetesek világa és a negyedik tengerész igaza

Huszonöt évvel ezelőtt jártam először a dunaszerdahelyi Gorkij utcai alapiskolában (ma Szabó Gyula AI). Hívtak-elküldtek, hogy térképezzem fel, mi történik falai között. Egészen pontosan a kézilabda ottani feltörésének első hullámait próbáltam megörökíteni. Szenczi János iskolai sportközponti segítőinek egyike volt Méhes Tibor fiatal testnevelő, aki már akkor sikeres diákcsapatot készített fel. Társaival együtt szívügyének tekintette a kézilabda-piramis építgetését az erre a sportágra szakosodott óriásiskolában. Hosszú évekre nyúló kihívás rejlett ebben a munkában, játékosnemzedékek bevezetése a hetesek világába, nevelésük, képzésük, sikerek és kudarcok, bajnoki címek, kupadiadalok az utánpótlásban és próbálkozások a női vonallal, a nyárasdi és a csallóközaranyosi után a harmadik csallóközi forrás feltörésével, s közben a klubosztódások és -összeolvadások időszakai, hullámcsapásai, melyek DAC, Tempo DAC, Talent és más nevű klubnevekben jelentkeztek. Méhes Tibor mindegyikhez valamilyen módon kötődött, tevőleges részese volt. Szenczi János 2008-es haláláig vele, aztán nélküle, új, fiatalabb társakkal folytatta a csallóközi kézilabdázó lányok nevelését. A tornatermek világában, a bajnoki szereplésen túl nem sok életjelt adva magukról. Egészségi állapota már nem engedte, hogy ott lehessen a legújabb fordulópontnál, a dunaszerdahelyi női kézilabda városi klubba tömörülésénél.
Méhes Tibor közben vasemberi mivoltát sem tagadta. Hitt a negyedik tengerész igazában, és sokáig a triatlonnak is hódolt. Ő hozta a Csallóközbe, versenyeket szervezett és maga is versenyzett. Prostějovi katonaévei alatt annyira megtetszett neki az úszás, kerékpározás és futás alkotta sportág, hogy igazi szószólójává vált tájainkon. Rendkívül hálás voltam neki, amikor 1994-ben bevezetett a triatlon világába. Ekkor derült ki, hogy felvették ezt a sportágat a nyári olimpia műsorába, és 2000-ben Sydneyben be is mutatkozott. Méhes Tibor tízéves versenyzői tapasztalataival felvértezve kalauzolt kedvenc háromtusájában, amiről A negyedik tengerész igaza címmel írtam riportot a Vasárnapban, hogy olvasóközelbe hozzam az ötkarikás játékok új sportágát, amely azóta is a műsorban szerepel. Keletkezéséről többféle legenda kering, de a leghihetőbbnek az tűnik, mikor Hawai szigetén három nagyravágyó tengerész – egy úszó, egy kerékpáros és egy futó – vitatkozott azon, hogy kinek a sportága a legnehezebb. Mindegyikük a magáét tartotta annak, s ezáltal önmagát a legjobb sportolónak is. Meghallotta vitájukat negyedik társuk, aki kijelentette: „Bebizonyítom, hogy egyiketeknek sincs igaza.” Hogy kijelentésének hangsúlyt is adjon, egymás után leúszta a 3,8 kilométert, lebringázta a 180 kilométert és lefutotta a 42 kilométert. Aztán odament hozzájuk, és megkérdezte: „Most ki a legjobb?” Innen indult hódító útjára a triatlon, mely Méhes Tibor révén Felsőpatonyba is eljutott a múlt század nyolcvanas éveinek derekán. Szívós vasember vitte a csallóközi faluba.
Kár, hogy a negyedik tengerész igazával élve is csak ötvennyolc évet kapott az élettől.

Isten nyugosztalja, Tibor!

J. Mészáros Károly

2017-04-01T17:41:25+00:00 2017.04.01.|Categories: Címlap, Sportmúlt|Sportág: |